Émlékezzünk !!!             Titkos Remény   Látod újra sötétedik,   a fények halványulnak, előtőr egy emlék   Mikor jössz el újra, s dobod a rettenetet,   mely szétszakítja törékeny hitemet?   De Te már  nem jössz, nem dobsz, pedig mindenki várja,   hogy újra kiszállsz és nem utoljára.   Mi volt a titkod, nem mondtad el sose   lestük a kezed, s te csak nevettél tisztán, kedvesen Nem fogadja be  ész értelem, hogy nincsen köztünk az, ..kitől egy világ  remeg Rettegte és szerette kicsi, nagy, mert ha jött, ott kö- kövön nem maradt. Vár téged még  gyenge, és erős, mert nem hiszi senki nem vagy itt, és nem  Te leszel az első Nem jössz többé és nem mosolyogsz oly tisztán, mint amikor neked tapsolt az egész VILÁG! Elnyertél mindent amit csak lehet, de mi  most vesztetteünk igazán – és nem ott, a versenyen. Az éjszaka hűvös csendjét egy kamion robbantja szét, száguld felborzolt testtel az értelmetlen vég. Ahol elbambúl az ember,  ott vigyorog a halál, lecsap mindenkire ki útjában áll. Elveszni látszik itt az értelem, hol eldőlt az idő és a tér, melyben megszünni érkezel. Maradt még más mint a remény? Mert te szótlanul,  csendben, ELMENTÉL. Török  László (Egy kis barátom emlékére)